Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága
36 Le a másvilág igájával. mikor még mondhatták, hogy a tudomány előtt is hirdetik az egek Isten dicsőségét, a tudománynak mutatja az ég kezeinek alkotását.“1 Az istenség elől való menekülés, az istentagadás nyíltan és titokban a szabadelvű elvnek lélektani kihatása. A szabadelvűség az embert meg akarja szabadítani minden tekintélytől, egész életét, házasságát, az államot, az iskolát és így a tudományt el akarja választani minden vallástól. „Tagadhatatlan“, mondják a modern ember ügyvédei, akik a vallási szabadelvűség magaslatán állnak, „hogy az Isten eszméjétől megvilágított élethez viszonyítva az ember eme földi létében bizonyos elhagyatottság van“, de nem drágán szerezték azt, „az önállóságnak az elhagyatottsága ez, olyan nagy jóé, amelyért a legnagyobb árt sem kell sajnálni.“2 Igen, az ilyen modern embernek beszéde egyre világosabb lesz ; ujjongva ünnepelik a tudományt, hogy az embert végre megszabadította Istentől. Kantnak azzal a tanával, hogy a túlvilágról semmit sem tudhatunk, „letűntek a sémiták világfejlődési fogalmai, amelyek tudományunkat és vallásunkat oly gonoszul elnyomták és még ma is elnyomják...“, ezt harsogják felénk, „ezzel az ismerettel bálványt zúztunk szét. Egy előbbi fejezetben az izraelitákat elvont bálványimádóknak mondottam ; most azt hiszem jól megértenek“. Oh igen, értjük : Szakítani 1 Religiöse Erfahrung in ihrer Mannigfaltigkeit. Deutsch von G. Wobbermin (1907). — 2 B. Carneri, A modern ember (1901) 76.
