Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága
34 Le a másvilág igájával. tudományok örök becsületbeli kötelessége, hogy félelem nélkül szemébe nézzen minden vitás kérdésnek, amely nyíltan elébe állítható.“ Az ugyancsak híres Faraday a tapasztalati kutatás nevében ennek híveitől azt az elhatározást kívánja, hogy „első. fokon a tényekre való egyszerű hivatkozás, második fokon az ezekből vont szigorú logikai következtetések eredményével győzni vagy veszteni“1. Ezeket az elveket általában addig veszik komolyan, amíg nem bukkannak vallási fogalmakra. Mihelyt azonban ilyenekre bukkannak, rögtön ellengőzt adnak ; minden tudományos elvről megfeledkeznek. Az a tudomány, melyet ilyen érzület vezérel, arra is vetemedik, hogy az ember erkölcsi életmódját Istentől és a vallástól függetlenítse. Valóban a modern etika elsősorban azt követeli, hogy az erkölcs független legyen a vallástól. Arról semmit sem akar hallani, hogy az embernek célja és ezzel erkölcsi éleiének végső vezérfonala Isten és az örök boldogság, hogy az erkölcsi kötelezettségnek végső alapja Isten parancsa és hogy a túlvilági szentesítés ennek a legerősebb támasza. Itt is megint a zárt természeti okság elve működik : „Amint a fizikában Isten akaratát nem szabad magyarázó oknak felvenni, úgy az erkölcsi jelenségek elméletében sem. A természeti és az erkölcsi világ, amint előttünk állanak, mindakettő önmagán túl egy érzékfölötti elemre utalhat. Azonban mi nem helyezkedhetünk az érzékfölöttinek álláspontjára ... Tudo1 I. m. 342.
