Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága
32 Le a másvilág igájával. maradt.“ A lourdesi ellenőrző hivatal elnöke egy napon Parisban elment Zolához és kérdőre vonta : „Hogyan vállal- kozhatik arra, hogy Lebranchu Máriát meghalni engedi ? Hiszen jól tudja, hogy olyan pompásan érzi magát, akárcsak Ön vagy én.“ „Mit törődöm én vele ?“ volt a válasz. „Csak megvan a jogom, hogy a személyeket úgy állítsam be, ahogy én akarom, mert én teremtem őket.“ Ha valaki ezt a szabadságát fel akarja használni, nem szabad persze azt híresztelnie, hogy a valósághoz hű történeti regényeket akar írni ; még kevésbbé szabad aztán másoknak ebben a lourdesi események leghűbb bemutatását látniok.1 Renan egyszer így nyilatkozott: „Csak történnék egyszer csoda Párisban szaktudósok előtt ! O, de éppen ez az, ami sohsem akar megtörténni." Ezt a nyilatkozatot Voltaire-tcA kölcsönözte, csakhogy az utóbbi azt kívánja, hogy Isten a csodákat a „Tudományos Akadémia“ előtt művelje. Mintha bizony a fizikai és kémiai kísérletező termekben volna ok csodákra. Ha valaki komolyan szándékozik megvizsgálni a csodákat, menjen oda, ahol történnek. És még ott is, ahol a szem láthatja a csodákat, jóakarat is szükséges, hogy elismerje. Tanulságos e tekintetben az a beszélgetés, amelyet egykor Zola egy szerkesztővel folytatott : „Ha Ön tanúja volna egy csodának“ — kérdezte az utóbbi —, „amely az Öntől előírt legszigorúbb föltételek mellett menne végbe, elismerné-e azokat? Elfogadná-e ezután a vallás tanait?“ Néhány pillanatnyi komoly gondolkodás után így válaszolt Zola : „Nem tudom, de azt hiszem, hogy nem.“2 1875 április 7.-én történt Oostacker belga kegyhelyen a következő eset. Egy flamand munkás, De Rudder Péter jött oda, hogy gyógyulást keressen. Sípcsontja és szárcsonja a térde alatt nyolc éve eltörött és a törés helyén és a láb fején két gennyedő rákszerü seb képződött. Hirtelen tökéletesen meggyógyult. Az esetet a legpontosabban letárgyalták. 1900-ban három orvos külön kiadványban tesz róla tanusá1 Bertrin 292. skk. — 2 Bertrin 306. skk.
