Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Ötödik szakasz. A hittudomány
284 Törvény és szabadság. a gátat, van ereje és energiája, azonban rendszertelen s azért pusztulást eredményez; a lavinának, mely a hegyoldalról megindult és a mélybe rohan, van ereje és súlya, azonban rendszeres törvények nélkül eredménye csak rombolás ; az izzó ércből hatalmas harang lesz, ha a formába folyik, míg a lávafolyam csak pusztulást teremt. Csak egy méltóság és szabadság felelhet meg az embernek: az, mely az őt megkötő törvényhez és tekintélyhez való önkéntes csatlakozásban áll. Arra nézve, aki bensőséges meggyőződéssel és szabad elhatározással teszi saját elveivé a gondolkodás, hit és cselekvés törvényeit, erre nézve a törvény többé nem bilincs és teher, többé nem idegen iga ; saját életszabályává lett, melyet szeret, ez meggyőződésének következménye, melyet követ, — az igazság szabaddá tette őt. Kérdezzük meg a művészt, aki művészete szabályait követi, hogy bilincseket hordoz-e; nem, ő ezeket saját törvényeivé tette, kérdezzük meg a művelt európait, hogy a kultúra törvényeit bilincsnek érzi-e ; nem, önként szegődött hozzájuk és saját életrendjévé lettek. Szabadságától megfosztott szolga csak az lesz, aki a törvényt, melynek engedelmeskednie kell, akarata ellenére követi, aki elégedetlenül függ a rend kötelékein. Nem érzi magát szabadnak az a nép, mely a művelődés korlátái ellen harcol, az az engedetlen gyermek, aki a nevelés ellen küzd. Nem a törvény tesz korlátozottá, hanem az egyéni törvénynélküliség és ellenszegülés. A keresztény hit Istenadta törvényeivel szemben
