Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Ötödik szakasz. A hittudomány
A hittudomány. 255 tüzetesen vázolja a modern individualizmus tarthatatlan és káros voltát, mert ez sokat hangoztatja ugyan a szabadságot, azonban önfegyelmezésről, tekintélyről és hagyományról semmit sem tud és valláserkölcsi téren a legfelületesebb műkedvelést űzi. A következőkben azonban bírálat tárgyává teszi az egyház gyakorlatát és bírálata erős váddá változik. A fővád : „az egyetemesség szellemének végzetes korláto- zásá“-t emlegeti. Egyes csoportok — úgymond — melyek legtöbbnyire közepes tehetségű egyénekből alakulnak, valóságos érdekuralmat gyakorolnak az egyházban, míg a többiek, akik közé a leginkább alkotásra termett és legerőteljesebb egyéniségek sorakoznak, a türelmetlenség, a kémkedés és gyanúsítás áldozataivá lesznek ; a különféle eszmeáramlatokat egységbe tömörítő egyetemesség helyébe elkülönülés lépett ; mindenütt „a vezetőköröknek egyoldalú és rosszakaratú felvilágosítása esetlegesen uralkodó csoportok és irányzatok által“, „aggályos türelmetlenség minden szokatlannal szemben“, „kemény fegyelmezés és megértés nélküli kicsinyeskedés“, „a bizalmatlanságnak és kölcsönös ellenőrzésnek egyéni és keresztényiden szelleme“, „a szellemi életnek egyenfokusítása“. „Jóllaktak már — halljuk tovább — azzal a szellemmel, amely csak rendszabályokat ismer, amely csak ridegen tiltani és büntetni tud." Hogy a középkorban és előbb másként volt ; hogy akkor az egyetemesség szelleme uralkodott, „mely a sokaságot életerős egységgé dolgozta át.“ Hogy az egyház letért erről az útról és pedig a protestantizmus elleni harca által : „a legborzasztóbb kór, melyet a katholicizmus a XVI. század nagy szakadása folytán szenvedett, kétségkívül abban állott, hogy az egyház ettől az időtől fogva magát a vallási szabadságot is a katholikus kereszténység határain belül aggályos, sőt ellenséges szemmel kezdte nézni.“ Aki az elmúlt évek napi sajtóját figyelemmel kísérte, oly gondolatokat talál a hallottakban, melyekkel ott is gyakran találkozott ; megtalálja azt az ingerült hangot is, amely Förster müveinek szokott nyugodtságától feltűnően elüt. Amit azonban nem talál, azok a bizonyítékok e szörnyű vádak igazolására.
