Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

Ötödik szakasz. A hittudomány

A hittudomány.

253

Nem tagadjuk, hogy oly erélyes szózat, mint amely az említett rendeletekben az egyház magas őrtornyából éberségre és védekezésre hív fel, néha aggályoskodást és hamis gyanakodásokat szülhet. Ez sajnálatos dolog ; valójában azonban az emberi törvényhozás kísérő jelensége, melyen semmiféle tapasztalt ember nem fog csodálkozni. Ha azonban magukat a kiadott rendeleteket vesszük szemügyre, akkor látjuk, hogy itt a katholikus egyház csupán nyomatékosabb meghagyásokkal járt el a hitéletre és tanítói működésre kiterjedő felügyelői tevékenységében, amelyet, mind lényegéhez tartozót eddig is gyakorolt. Van bennük bizonyos szilárdság és szigorúság, mely egyébként kivitelében enyhül. Érthetővé teszi azonban ezt az a nagy veszély, melyet a modernista mozgalom a katholikus élet fennmaradására jelentett. A körlevélben kifejtett és elitéit modernizmus nem kevesebb, mint a katholikus vallás és az egész kereszténység tökéletes megszüntetése ;1 szellemének áramlata sok országban érezhető. Oly veszély ez, melyet gyakran még fokozott az igazhitűség látszata és az az állítás, hogy e mozgalom csupán a modern haladás érdekeit képviseli az elavult gondolkozás

1 A körlevél megjelenése után egy protestáns hittudós a következőket írta : „A hagyományos egyházi kormányzat és a szigorú katholikus dogma szempontjából tényleg veszély fenyegetett. A katholicizmus belső forrongásba jutott, amely teljesen megfelel annak, melybe a protestáns egyházak a „modern hittudomány“ révén kerültek“. Tröltsch tanár, Internationale Wochenschrift II. (1908) 17.