Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Negyedik szakasz. A tanszabadság
Tanszabadság és állam. 227 lege miatt a legszorosabb rokonságban áll az egyházzal. Ez utóbbinak továbbá kiváló történelmi joga is van; Európa egyetemeinek felállítása és virágzása érdekében senki sem tett többet nála.1 A szabadelvűség figyelemreméltó, de egyszersmind nagyon jellemző állást foglal a szabad, különösen a katholikus egyetemekkel szemben. Ismeretesek a salzburgi tervezet ellen kifejtett erőlködései, erre vonatkozó tiltakozó gyűlései, a kormányhoz e tervezet elnyomása érdekében intézett felebbbe- zései, melyeket az egyetemek tanácsai támogattak, egy ott felállítandó állami főiskola érdekében tett fáradozásai. A ka- thclikus egyetemek ellen folyton előhozott kifogás ismeretes ; e mondatban foglalható össze : Ilyen egyetemen nem lehet kutatás- és tanszabadság ; ezek nélkül azonban tudomány sincs, tehát katholikus egyetem ellentmondás. E pont körül csoportosulnak gondolataik. Csak kevéssé emelkednek a jelszó szellemi színvonala fölé ; eddigi fejtegetéseink után a cáfolat itt elmaradhat. Hiszen a nóta mindig így szól : Csak egy tudomány létezik, csak egy szabadság létezik, — a szabadelvű, mely a vallást elutasítja. Ha komolyan meg vannak arról győződve, hogy a katholikus egyetem ellentmondásban áll a tudomány lényegével s hogy ennélfogva ennek ápolására képtelen, miért izgulnak fel ? Halvaszületett gyermek ellen miért mozgolódnak? Vagy bizonyos, hogy az ilyen egyetem lehetetlen, vagy nem. Ez utóbbi esetben ne akadályozzák meg a kísérletet, az eredmény majd dönteni fog. Ha azonban bizonyos és ezt nagyon is állítják nos jó, hát akkor várják be nyugodtan a dolog végét. A szabadelvűség itt ismét a szabadság és türelmetlenség ama rút fattyúhajtásának mutatkozik, mely miatt mint kétarcú Janus-főt ismerik : az egyik a szabadság dicsőült vonásait hordozza, a másik a türelmetlen kényúr sötét tekintetét. Szabadságot káltanak, követelnek és dicsőítenek a túlságig, az egyházat és kinyilatkoztatást száműzik, mert állítólag nem 1 V. ö. 178. sk. 15*
