Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága
16 Le a másvilág igájával. latlan ész. Nem, ezt a magyarázatot el nem fogadhatjuk ; így szól a szabadgondolkodó kutatás elve. Hát mit? Egyesek mindenekelőtt azon vannak, hogy a világban a célszerűtlenség nyomait felfedezzék és erre vonatkozólag sokat összehordanak. Haeckel ezeket dysteleologiáknak nevezte el ; ez hát a nevük mostan. Miért pusztul el annyi életcsira, mire való a fájdalom ? „Mire való a rengeteg sivatagöv, amely az óvilág mindkét nagy földrészén keresztül húzódik ? Nem lehetett a Szaharát elkerülni? ... Igen, az életnek számos alakját nem nézhetjük ellenszenv nélkül, hogy csak az élősdi lényeket említsem .. .“1 Tehát az állítólagos rend nincs meg a világban ; bizony „kétségbe nem vonható, hogy a természetnek a leglényegesebb eszköze olyan, amely csak a vak véletlennel hasonlítható össze.“1 2 Itt azonban még sem állapodhatunk meg. Erezzük : ha ezek igazi célszerűtlenségek volnának is, ez csak néhány csöpp, amely mellett a rendnek még rengeteg tengere marad meg, amely várja magyarázatát, ezek legföljebb egyes nyomdahibák volnának a lángész könyvében, amelyek nyilvánvalóan nem bizonyítják azt, hogy az egész könyv esztelenségek halmaza, amelyhez nem kellett ész. Hát ehhez mit szólnak ? Sokan a hajótöröttek közül Darwin természetes fajkiválasztásában látják mentődeszkájukat. A növény és állatvilág művészies alakjai úgy jöttek létre, vélekedik Darwin, hogy először mintegy vak kísérletek által számtalan képződés keletkezett, melyhez egészen célszerű szervek vagy toldások is hozzáfűződtek ; ezek aztán a létért való küzdelemben, mint a létre alkalmasabbak, megmarad1 F. Paulsen, Einleitung in die Philosophie (1903) 189. — 2 F. A. Lange, i. m.
