Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága

Le a másvilág igájával.

13

gadják el, hanem inkább mondogatják Du Bois-Reymond-dal: „ignoramus.“ A most említett természettudós felveti a kérdést, honnan jött a világanyagba az első mozgás. „Kíséreljük meg — úgymond — az ősállapot elgondolását, amelyben még semmi ok sem hatott az anyagra, akkor oda jutunk, hogy az anyagot végtelen idő előtt nyugalomban lévőnek és a végtelenségben egyenletesen eloszlottnak kell képzelnünk. Mivel a mi fogalmi világunkba természet fölötti lökés nem illik, hiányzik az elégséges alap az első mozgás számára.“1

Nyíltan szakítanak a tudományos módszerrel, amely azt kívánja, hogy azt a magyarázatot fogadjuk el, amelyik szükségszerűnek bizonyul, csakhogy a teremtőnek elfogadását kikerüljék.

De kérdezzük csak, hát miért ellenkeznék a tudománnyal az, hogy világontúli tényezőkre megyünk vissza ? Talán azért, mert az érzékfölöttire nem tudunk biztosan következtetni ? Nem veszik észre, hogy ezen elv alapján az egész emberiségnek meggyőződésével kerülnek szembe, amely ebbeli ismereteit tartotta a legelsőbbeknek, tehát éppen nem képzelődésnek ? És nem veszik észre, hogy ezzel éles ellenmondásokba jutnak ? Nem következtet-e a tudomány állandóan a gondolkodás törvényei, főleg az okság elve segélyével érzékelhető, adott tényekből láthatatlan okokra ? Fizikai és vegytani tényekből éterre és testatomokra következtetünk, amelyeket senki sem látott, a kő eséséből és az égi testek mozgásából az általános nehézkedésre, amelyet semmi tapasztalat meg nem állapíthat, név1 Ober die Grenzen des Naturerkennens. Die sieben Welträtsel (1898) 84.