Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága
8 Le a másvilág igájával. való borzadály átka alatt áll, amely Istentől és alkotásaitól irtózva ellopódzik, mialatt szemét görcsösen a földre szegezi. Ezáltal egyszersmind ennek a tudománynak az előitéletnélkülisége is kellő világításba fog helyeztetni. „A lefokozás érzete járja át a német egyetemi köröket“, így irt ezelőtt néhány évvel a tudós Mommsen, amikor Strassburgban katholikus történeti tanszék felállítását határozták el; katholikus ember tehát, aki katholikus világnézete szerint igazodik, nem lehet előítélet nélkül való, következőleg nem lehet a többiekkel egyenragú kutató. Megszoktuk ugyan ezt a szemrehányást ; mindamellett nagyon sértő minden katholikusra nézve, különösen, ha életét tudományos munkának szenteli. A másik oldalon azonban határozottsággal foglalják le a maguk javára egyedárusítás gyanánt az előitéletnélküliséget és igazságot ; a legünnepélyesebb biztosításokat lehet hallani, hogy nem ismernek mást, mint igazságot, hogy szilárd önzetlenséggel, vonzalmaktól és pártérdekektől érintetlenül, egyedül neki szolgálnak és a szellem tiszta szemét csak az igazság szűzi napvilágára irányítják. Legyen hát szabad egyszer megvizsgálnunk, vájjon ezek a biztosítások egybehangzanak-e a valósággal. Ha’meg- kívánják, hogy hitelt adjunk nekik, meg kell követelnünk, hogy igazolják magukat. Es ha e biztosításokkal kemény vádakat kötnek egybe, a vádlottnak annál inkább jogában áll, hogy már végre maga is felülvizsgálja ennek a tudománynak vádiratait.
