Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)
Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit
348 „ A tudomány és hit összeférhetetlenségének tanúi.“ kérdésében. Igaz, hogy csak a természettudomány birodalmából valók. De a mi esetünkben annál inkább tekinthetők a tudomány képviselőinek. Hiszen a természettudományt tartják általában leginkább bizonyosnak, amely elsősorban hordja magában azon tudományos szellemet, amely a vallással állítólag összeegyeztethetlen és sokaknak szemében éppen az idézte elő a modern szellemi világban levő megoldhatatlan ellentétet tudás és vallás között. Nem. Ez az összeférhetetlenség nem létezik. Nem létezhetik azért, mert már eleve bizonyos, hogy mindakettő, hit és biztos tudás az igazságra vezet és igazság igazsággal sohsem ellenkezhetik. És tényleg soha nem is létezett a tudomány nagynevű képviselőiben. Ez tehát mesterséges összeférhetetlenség és hamis a maga legbensőbb lényegében. Ügy csinálják, hogy vagy a vallást torzítják el, amennyiben vak igaztartásnak bélyegzik, még hozzá képtelen dolgokról, vagy hogy az emberi megismerés természetét torzítják el azáltal, hogy mindentudást tulajdonítanak neki, vagy megfordítva, hogy a magasabb igazság megismerésére való képességét megtagadják. A vallásnak a komoly tudománytól, amely ismereteinek bizonyságára jutott, mit sem kell tartania ; úgyszintén a nagy szellemektől sem, akik mélyen és komolyan gondolkoznak. Tartania kell azonban igenis a tudománytalanságtól és tudatlanságtól, azon törpe és felületes elméktől, akiknek féltudása óriási csalatkozhatatlanságig akar kinyújtózkodni.