Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit

s a Szent Vince-Egyesület tagja volt. Nem sokkal a februári forradalom előtt, amikor megtámadták a jezsuita iskolákat, két röpiratban szállt síkra érettük.

Ezek egyikében a következő hitvallás van : „Keresztény vagyok, azaz Tycho Brahevel, Kopernikusszal, Descartestal, Newtonnal, Fermattal, Leibnizzel, Pascallal, Grimaldival, Eulerrel, Guldinnal, Boscovichal, Gerdillel hiszek Jézus Krisztus istenségében ; az összes nagy csillagászokkal, természettudósokkal, a múlt század legnagyobb matematikusaival együtt. Többségükkel együtt katholikus vagyok s ha valaki inditó okaimat kérdezi, készséggel megnevezem őket. Kitűnnék, hogy az én meggyőződésem nem örökölt előítéletek, hanem alapos tanulmányozás eredménye. Őszinte katholikus vagyok, mint Corneille, Racine, La Bruyère, Bossuet, Bourdaloue, Fénélen volt s amint a mi időnk legnagyobb embereinek nagy száma katholikus volt és marad, azok is, akik a legnehezebb tudományok, a bölcselet, irodalom becsületére váltak s akadémiáinknak legszebb díszei.“1 Amint közeledett halála s a pap jelentette, hogy el akarja neki vinni a legméltóságosabb Oltáriszentséget, úgy intézkedett, hogy kertjének legszebb virágaival díszítsék fel a lépcsőházat, amerre Ura jön hozzá.

Forduljunk a fizikusokhoz. Kezdjük a fénytan legkiválóbb képviselőivel, mert ez a tudomány különösen a század első felében fejlődött ki s itt mindenek előtt Fresnelről, Frauenhoferről, Fizeau- ról s Foucaultról kell megemlékeznünk. Fresnel A. (J* 1827.) az újabb fényelmélet megalapítója, erősen hitt a lélek szellemiségében és halhatatlanságában. Frauenhofer ("f 1826.) „emberi jelleme sok műveltséget és nagy szívjóságot, melyet csak néha zavart meg természetes nyersesége. Vallásához

326 „A tudomány és hit összeférhetetlenségének tanúi.“

1 Valson, Vie de Cauchy. I. 173.