Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)
Első szakasz. A tudomány szabadsága és annak bölcseleti feltételei
20 Két világnézet és ezek szabadsága. tődőnek tűnt fel, sok lélelekben elhomályosult és egy másik, a modern felfogásnak adott helyet.1 A modern ember előtt a szabadság, különösen a szellemi élet szabadsága nem más, mint függetlenség minden külső köteléktől, minden tekintélytől ; vagy határozottan kifejezve korlátlan önállóság, önkormányzat. Nem ismer el egy olyan törvényt vagy szabályt sem, melyet nem maga állított fel. Az állami életben, így hangzik az elv, el kell ugyan fogadnunk némely dologban, mely nem közvetlenül érdekli a személyiséget, bizonyos külső törvényes korlátokat, de csak amennyiben szükségesek, hogy e szabadságot mások is élvezhessék ; és magában e törvényhozásban is kell, hogy mindenki részt- vehessen az alkotmányos vagy köztársasági kormányformának törvényei szerint. Nevezetesen pedig mindenben, ami a személyiség lényegéhez tartozik, érzésben, akarásban, gondolkodásban, valamint saját gondolatainak kifejezésében függetlennek kell lennie minden külső korláttól. Ebből magától következik a tudomány szabadságának a fogalma. Minden tekintélytől és külső korláttól való függetlenség ez a kutatásban és tanításban, az értelmi személyiségnek korlátlan kifejtése és megnyilvánulása. Csak önmagunktól, belátásunktól, igazságérzetünktől vagy személyi 1 Amikor most és később a sokszor emlegetett modern szót használjuk, nem azon értelemben használjuk, hogy jelenlegi, mert hisz jelenlegi a keresztény világnézet is és még mindig a legnagyobb hatalom, hanem oly értelemben, hogy új, a tiszteletreméltó régivel és örökölttel szemben.
