Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit

A csillagászat művelése valóságos imádsága volt Keplernek. Tudományos munkáinak legszebbjeit a mindenség Teremtőjének fölséges dicsőítésével szokta befejezni. „Hatalmas a mi Urunk — így kiált fel a zsoltárossal — és nagy a hatalma és bölcsesége végtelen. Áldjátok Öt, egek, dicsérjétek őt nap, hold, csillagok, amennyire csak tehetitek, ismerjétek el Teremtőtöket, dicsőítsétek őt nyelvetekkel. Te is, lelkem, dicsérd az Urat, teremtődet, amennyire csak képes vagy.“1

Neve újólag föléledt Németországban a Kepler- bund-ban, melynek célja e tudománynak Kepler szellemében való művelése, szemben azokkal, akik visszaélnek vele az istentagadás és anyagelvűség érdekében.

A nagy angol Newton Izsák ("j* 1727) befejezte, amit Kopernikusz és Kepler szerencsésen megkezdték. Ő volt az, aki „Philosophie naturalis principia mathematica“ halhatatlan művében kimutatta a tömegvonzás világtörvényét, amely az égitesteket összetartja és egymáskörüli keringésre kényszeríti. Most már szembeszökővé vált Kepler törvényeinek és ezzel a kopernikuszi feltevésnek helyessége. Amikor a 85 éves tudós 1727-ben meghalt, holttestét a westminsteri apátságban, az angol nemzet panteonjában helyezték el. Nagy tudomány s a Teremtő tiszteletteljes imádása egyesültek a nagy angol magasratörő szellemében. Említett főműve függelékében kifejti az Isten létének bizonyítékait. „Az

„A tudomány és hit összeférhetetlenségének tanúi.“ 315

1 Harmonices Mundi V. 9.