Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit

308 „A tudomány és hit összeférhetetlenségének tanúi.“

hitigazságokat elvetik vagy tagadják, egyszerűen történeti hazugság. Világítsuk meg ezt röviden.

Nem indulunk ki úgy, hogy ha a legnagyobb természettudósok erkölcsi összeségükben tényleg hitetlenek volnának, abból szükségszerűen a keresztény vallás tarthatatlansága s a tudománnyal való összeférhetetlensége következnék. Nem, ebből ez nem következik. Elsősorban is, ha a természettudósok a hittel szállanának szembe, azt alig tehetnék, mint szakemberek. Mert pl. mihelyt megkockáztatnák azt az állítást, hogy a világ anyaga és erői öröktől fogva vannak s teremtés nélkül keletkeztek; továbbá, hogy a világfolyamat nem valamely célratörekvő értelem műve, hanem pusztán örök fejlődés eredménye vak természeti okozat folytán, abban a pillanatban elhagynák saját területüket s a bölcselet idegen berkeibe tévednének. Az ilyen s hasonló kérdéseket nem lehet megoldani természettudományos módszerrel, kísérletekkel, megfigyelésekkel és számítással, ezek bölcseleti okoskodás tárgyai. Az istentagadás, anyagelvüség, a célra- törekvés és halhatatlanság tagadása bölcseleti rendszerek és az úgynevezett „természettudományos világnézet“ agyrém, mely két összeférhetetlen elemből van összetéve, ezért époly képtelenség, mint egy amerikai Németország vagy svéd Spanyolország.

Sőt még ha a világnézeti kérdések teljesen a természettudományhoz tartoznának, még mindig ki kellene mutatni azt, vájjon képviselőinek ellenséges magatartása tudományos meggyőződésükből ered-e vagy pedig más az oka, pl. erkölcsi érzületük,