Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)
Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit
306 . A tudomány és hit összeférhetetlenségének tanúi.“ ÖTÖDIK FEJEZET. „A tudomány és hit összeférhetetlenségének tanúi.“ Ellenvetés. Talán nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy némely olvasónknak, aki az eddigi fejtegetéseket türelemmel kísérte, már régóta ajkára tolul az a kérdés : „De hogy állunk magának a tudományos kutatásnak képviselőivel? nem viselkednek-e idegenül és elutasítólag a keresztény hittel és annak alapigazságaival szemben nemcsak nagy többségükben, hanem talán erkölcsi összeségükben is? Nem akarunk itt a mi modern bölcselőinkre utalni ; talán azt válaszolná valaki, hogy amik itt szóba jönnek, azok nem befejezett kutatás eredményei, hanem egyéni vonatkozású kétes okoskodások. Hanem az igazi, mindenekelőtt a legigazibb tudomány, a természettudomány képviselői 1 Ok jöhetnek elsősorban szóba, mint a modern tudomány leghívatot- tabb képviselői ; az ő eredményeik kétségkívül a legbiztosabbak, módszerük a legszigorúbban tudományos. Vájjon nem éppen ők vetik-e el túlnyomó többségben a keresztény tanrendszert, nevezetesen annak legalapvetőbb igazságait ? Nem írhatja-e Haeckel „Welträtseln“ című művének befejező elmélkedésében, ahol oly nyíltan hirdeti a természettudomány és vallás összeférhetetlenségét : „E tekintetben majdnem az összes modern természet- tudósok helyeslésére támaszkodom, akik hajlandók
