Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Első szakasz. A tudomány szabadsága és annak bölcseleti feltételei

14

Tudomány és szabadság.

den emberbarát előtt, aki csak szereti a fajt, melyhez tartozik. Ki ne örvendene, ha az emberi szellem a természet törvényei fölött elmélkedve kifürkészi azt, amit az Isten szelleme a csendes örökkévalóságban egykor tervezett, amikor még teremtmény nem hallgathatta ezt ki ; amit azután a természetbe fektetett, hogy az értelmes teremtmény meglelje teremtőjének nyomait. Ki ne örvendene, ha az ember kutatásában utánajár a történelem eseményeinek, kifürkészi az irodalom és művészet alkotásait, amikben Isten gondolatai törnek meg, mint a napsugár a reszkető harmatcsepp- ben; vagy ha végül az élet nagy kérdéseit iparkodik megalapozni. E célra lobbantotta benne lángra a Teremtő a saját szelleméhez hasonló szikrát ; erre adta neki az ösztönt, hogy kutasson és tanuljon, erre adott neki oly vágyat, mely a legnemesebb emberekben elégül ki legjobban. Végső megnyugvását pedig az örök igazság és szépség szemléletében fogja egykor találni, abban a szemléletben, mely az emberi tudomány és műveltség teljessége, minden élet betetőzése lesz. Az ember ezen fönséges tudás- és igazságutáni vágyának ki kell fejlődnie, kell hogy leveleket és virágokat hajthasson. Ehhez pedig szüksége van szabadságra, szabad levegőre és világosságra.

Ha a tudomány magas célját el akarja érni, akkor meg kell őriznie azon szabadságát is, hogy szerzett ismereteit közölhesse. Az emberiség haladásán kell dolgoznia. Felfedezéseivel szépítenie kell az emberi életet, gazdagítania kell az emberiség