Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)
Első szakasz. A tudomány szabadsága és annak bölcseleti feltételei
Tudomány és szabadság. 7 így már a komor ókor gondolkodói ajkából halljuk az ismert panaszt, hogy értelmünk az isteni megismeréshez úgy viszonylik, mint az éjjeli bagoly szeme a fényes nappali világossághoz. Pedig Aristoteles az, aki így panaszkodik. Es a nagy Newton élete alkonyán ily ítéletet mond tudásának értékéről : „Hogy mit gondolhat a világ munkámról, azt én nem tudom ; önmagam előtt azonban úgy tűnöm föl, mint az a gyermek, aki a tenger partján játszadozott ; hébe-korba talán találtam egy-egy tisztább kövecskét, vagy egy-egy szebb kagylót játékszerül, mialatt folyvást elfödve terült el előttem az igazság végtelen óceánja“.1 Ugyanez a fájdalmas panasz hangzik minden komoly kutató ajkáról, elsősorban a természetkutatókéról, akiknek pedig legtöbb joguk lett volna, hogy felfedezéseikre büszkék legyenek. „Bármily nagynak is tűnik fel a tömeg előtt a tudomány összfoglalata — írta Schőnbein, az ismert kémikus — mégis éppen a tapasztalt tudós érzi annak hézagait és tökéletlenségeit és biztosan tudja, hogy az ember máig csak nagyon kis részét ismeri annak, amit a természet magában hordoz és amit ebből kikutathatunk“.2 „Minél jobban kiszélesül a kutatás tere, — mondja hasonlóan Quenstedt geológus is — annál homályosabb lesz a dolgok kezdete. Úgy látszik, mintha a Teremtő örök tervei annál inkább elvesznének szemünk elől, minél inkább hitegetjük magunkat azzal, hogy egyes terveit felfogtuk“.3 „Igaz, halljuk egy másik modern kutatótól, hogy a tudomány hozott napvilágra néhány réteg tiszta aranyat, de mindez úgy aránylik ahhoz, amit nem tudunk, mint egy pár csepp a tengerhez. Összes tudásunkban számíthatunk tévedésre. Nem igen jutottunk tovább Hallers Albrecht koránál, aki ezt mondta: Mi mindnyájan tévedünk, csak mindegyikünk másképp téved. Minden hely, mit a tudomány megvilágít, nagy kiterjedésű 1 Zöckler, Gottes Zeugen im Reich der Natur2 1906. című művében 173. — 2 V. ö. Kneller, A kereszténység és a modern természettudomány úttörői2. Fordította és kiadta a budapesti papnövendékek Magyar Egyházirodalmi Iskolája. Bp. 1908. 207. — 3 U. o. 366.
