Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit

182

Vallási tekintély és szabad kutatás.

ostoba polgármestere van és hozzátette : „Milyen szomorú látvány, hogy egy egész község jegyzőkönyvben mindenféle népmondákat bizonyítgat, melyeken csak szánakozni tudunk. Mit mondjak még egy ilyen jegyzőkönyvről ? Minden észrevétel önmagától tolul fel a bölcseletileg képzett olvasó előtt, midőn valamely fizikailag lehetetlen jelenségnek hiteles bizonyítását olvassa.“ Sőt Deluc A., aki különben nyugodtan gondolkodó tudós volt, kijelentette, hogy ha egy ilyen kő a lába előtt esnék is le, kénytelen volna ugyan azt mondani, hogy látta, de mégsem hihetné el. Vaudin is azt mondta, hogy az ilyen hihetetlen dolgokat inkább tagadják le, mintsem hogy bizonyítgassák. így beszélt a francia akadémia akkor.1 Ma, mint ismeretes, a tudomány az ellenkezőt tanítja. Tudják, hogy kőesők nemcsak lehetségesek, hanem tényleg elő is fordulnak földünkön, minden évben talán 700-szor is.

Nincs-e ezekben a példákban feltűnő hasonlatosság a mai tudomány nem egy képviselőjének magatartásához a hitnek fényeivel s igazságaival szemben ? Mindezt azonban nem azért mondtuk el, hogy kisebbítsük a tudomány tekintélyét. Nem. Tévedni emberi dolog. De elmondtuk, hogy éppen erre figyelmeztessünk. A tudomány nem az a csalhatatlan lény, amely igényt tarthatna arra a jogra, hogy korlátlan szabadságában még valláserkölcsi dolgokban is semmibe veheti a hitet és az egyházat, vagy talán éppen az Istentől adott hit helyébe lépjen, hogy követőit a megszabadított emberiség új pályáin vezesse tova.

1 Idézve Braun'. Über Kosmogonie 3(1903) 378 sk.