Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Urunk hegyi beszéde

URUNK HEGYI BESZEDE

85

megértése, hogy Isten a mi Atyánk. Mennyivel inkább bőkezű lesz, mondja, a ti mennyei Atyátok veletek szemben}

Ha ti, ámbár rosszak vagytok, tudtok jó adományokat adni,2 mennyivel inkább Isten, aki maga a jóság. Ha ti azt adjátok, amit ti is kaptatok és amit csak kölcsönbe bírtok, mennyivel inkább fog adni Isten, aki a jónak forrása és akinek úgyszólván természete, hogy adjon.

Ha ti, akik rosszak vagytok. De rossz-e valaki fiaival szemben ? Az Isten Fia meg akarja velünk értetni, hogy az ember rossz, rossz még fiaival szemben is. A tapasztalat ezt nagyon is mutatja, valamint azt is, hogy az ember akkor is, amikor az ő javukat mozdítja elő, inkább önmagára tekint. Csak Isten maga a jóság, csak ő lényegénél fogva jó; azért csak jót akarhat azoknak, akik hozzá folyamodnak.

Mondjuk tehát folytonosan magunkban: Mindent lehet remélni egy ilyen atyától. Mondjuk Jézus Krisztussal: Mi egy holló? Mégis mennyei Atyánk táplálja. Aki a szolgáról gondoskodik, segítség nélkül hagyja-e a gyermekeket ? Aki táplálja az állatokat, érzéketlen lesz-e a gyermekek szükségei iránt ? Mindent kérhetünk tehát ; és remélnünk kell, hogy mindent megnyerünk, amit az Atyától kérünk. i

i Mt. 7, 11. — s U. o.