Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Urunk hegyi beszéde

URUNK HEGYI BESZÉDE

73

Mindeme megfontolások után térj vissza az Isten Fiának szavaira, olvasd el azokat újra, ízleld meg még egyszer : összehasonlíthatatlanul erőteljesebbeknek fogod azokat találni önmagukban minden szónál és gondolatnál, mellyel azok erejét veled éreztetni akarjuk.

34. nap.

Fontoljuk meg, mit tesz Isten a növények és állatok javára.

Tekintsük magunkat az ő kedvelt nyájának.

Lk. 12, 22. 24. 29. skk.

Azért mondom nektek : ne aggódjatok ; tekintsétek a hollókat.1

Sz. Máté általánosságban az ég madarait2 említi. Sz. Lukácsnál holló fordul elő, mely a legfalánkabb állat és még sincs sem csűre, sem éléstára ; nem vet és nem dolgozik, mégis megtalálja táplálékát. Isten adja meg neki, amire szüksége van, neki és a hozzá kiáltó hollófiaknak} mondja a zsoltáros. Isten meghallgatja kiáltásukat, ámbár érdes és kellemetlen, és csak oly jól táplálja őket is, mint a fülemüléket és a többi madarakat, melyeknek hangja dallamosabb és kellemesebb.

Jézus Krisztus ebben a csodálatos beszédben arra tanít meg bennünket, hogy szemléljük a természetet, a virágokat, a madarakat, az állatokat, testünket, lelkünket, észrevétlen növekedésünket s így alkalmat nyerjünk az Istenhez való emelke1 Lk. 12, 22., 24. — 2 Mt. 6, 26. — a Zs. 146, 9.