Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Urunk hegyi beszéde

66 URUNK HEGYI BESZEDE Sz. Pál szerint a fösvénység bálványimádás.1 Akik a jó életet szeretik, azoknak, ugyancsak az apos­tol szerint, az istenük a has2. Szeretetünk minden tárgyából istent alkotunk magunknak. Minden bűnös ragaszkodás bálványozás. Ki akarna bál­ványnak szolgálni, Isten dicsőségét egy bűnös istenségre átruházni? Rettenetes elgondolni is. Mégis ezt cselekszik mindazok, akik valamely dol­got jobban szeretnek, mint Istent. Gondolataik, érzelmeik, szívük legtisztább tömjéné, minden imá- dásuk oda irányul. O jaj, mily szánalomraméltók ! Eszes teremtmény saját magát odaadhatja ; de fel­áldozhatja-e magát másnak, mint Istennek? Irtsd ki teljesen a fösvénységet, irtsd ki teljesen a nagyravágyást, irtsd ki az érzéki jó szeretetét és a teremtmény iránt való minden szeretetet ; mind­megannyi bálványt döntesz le szívedben. Necsak egész szíved, de legkisebb részecskéje se legyen a teremtményeké. Adj át mindent Istennek : ásd fel a mélyig és üresítsd ki szívedet Istennek, ő el tudja foglalni és be tudja tölteni. A teremtménnyel eltelve lenni annyi, mint oly étellel jóllakni, amely megtölt és felfúj anélkül, hogy táplálna ; és csakhamar kiéheztet bennünket, mivel nincs benne semmi táplálék és belőle semmit sem alakíthatunk át énünkké. Mily üres az, aki ilyfélével van eltelve ! 1 Kol. 3, 5. — 2 Fii. 3, 19.

Next

/
Thumbnails
Contents