Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)
Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig
418 AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE ben, amint láttuk, Isten nem akarta meghallgatni őket.1 Volt-e szentebb, mint Noé, ki megmenekült a vízözönből, hogy feltámassza a kihalt világot s a kiirtott emberiséget? Vagy mint Jób,akinek béketűrését Isten mint csodát magasztalta ; akit ezért Isten közbenjáróul adott hitetlen barátainak : Menjetek, mondá az Ur, az én szolgámhoz Jóbhoz, ö imádkozik érettetek. Az 6 személyét elfogadom, hogy e tulajdoníttassék nektek az esztelenség ;* volt-e szentebb, mint Dániel, a kívánságok férfia, kinek az Ur angyala útján adta tudtára, hogy a, testvéreiért, egész nemzetéért, a szent hegyért, sőt mi még csodálatraméltóbb, az Üdvözítő eljöveteléért végzett imádságát meghallgatta?3 S ime, ez a három férfiú nem volt arra méltó, hogy a zsidókért mondott imádságuk meghallgatásra találjon. Ezekiel így szól a néphez:4 Ha ez a három férfiú lenne is közöttünk, Noé, Dániel és Jób : ök szentségükkel megmentenék saját lelkűket, úgymond az angyalok Ura ; de sem fiaikat, sem leányaikat meg nem szabadítják ; igen, még egyszer ismétlem : Sem fiaikat, sem leányaikat meg nem szabadítják, annál kevésbé szabadíthatják meg az idegeneket ; csak ők egyedül szabadulnak meg — harmadszor is mondom különben — Noé, Dániel és Jób saját gyermekeiket sem szabadíthatják meg. Azért nem, mert csak egy szent, csak egy igaz van, akinek imádsága mindenkiért meghallgatásra talál, aki másokkal szemben és önmaga iránt is 1 1er. 15, 1. - s Jób. 42, 8. — 3 Dán. 9, 21-23. - « Ez. 14, 14. 16. 18. 20.
