Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)
Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig
AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE 409 Nem kesergett az elszenvedett csapások hosszú során, hanem így szólt : Jó a férfiúnak, ha az igát ifjúságától viseli és szenvedésekben megedződött. Magában ül a remete és hallgat, nem nyugtalankodik és fájdalmában nem kiált fel. Mert felemeli az üdvözítő igát és magára veszi. Bármennyire elcsügged, mert Isten látszólag könyörtelenül sújtotta, csókolja a földet és porba teszi száját és alázatosan várja, vájjon van-e még reménység. Anélkül, hogy haragudnék üldözőire, orcáját az ütések elé tartja, betelik gyalázattalf Ez a remete, ez az Isten előtt megalázkodó, nyilt szívű ember türelmesen viselte el a saját nemzete részéről jövő igazságtalan üldözéseket és nem keserítette őt el semmi bántalom. Nem törődik a külsőt értékelő emberi hatalommal, mely látszólag egyedül sújtotta s égre emelt szemmel mondja : Kicsoda az, ki mondhatja, hogy legyen, ha az Úr nem parancsolja, hogy a Fölséges- nek szájából nem megy ki, sem jó, sem rossz? Mit zúgolódik tehát az ember életében, a férfiú az ö bűnei mellett? Vizsgáljuk meg utóinkat és keressük és térjünk az Úrhoz. Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben az Úrhoz az egek felé és mondjuk neki : Mi gonoszul cselekedtünk és haragra ingereltünk, azért vagy te kérlelhetetlen. Haragba öltöztél és megvertél minket és nem kíméltél. Felhőt vetettél magad elé, hogy ne hasson át az imádság.2 A szent pap tehát, mint a gyarló áldozó papok, kik maguk is hajlanak a gyengeségre, imádkozott 1 Siral. 3, 22. 24-30. — 2 U. o. 3, 37—44.
