Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig

AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE

399

hal fegyverrel, éhséggel és mirigy halállal ; aki pedig kimegy és átfut az ostromló köldökhöz, élni fog és lesz élete, mint a zsákmány, melyet kiragadott az ellenség kezéből : mert orcámat e város veszedelmére és nem javára fordítottam ; és Babilon királyának kezébe kerül, ki tűzzel égeti fel.1 Ugyanezt még egyszer megismételte Szedeciás előtt.2

99. nap.

Jeremiás szenvedései.

Ezeket a kemény igazságokat adta Isten Jeremiás próféta ajkára ; és hallatlan az, amit ezért 45 évi prófétai működése alatt elszenvedett. Ezerféle méltatlanság indította e szavakra : Nevetségessé lettem az egész nép előtt, naphosszat gúnydalaik tárgya. Betöltött keserűséggel, megrészegített ürömmel és a lelkem nem ismer nyugalmat, elfelejtettem minden jót. A kapott ütésekről így emlékezik meg : Magában ül és hallgat, a porba teszi száját; talán van még reménysége, hogy kérése meghallgatásra talál. Orcáját az ütések elé tartja, betelik gyalázattal. Ez az utolsó vonás Isten Fiának világos képe. Kevéssel utóbb : Uram, mint gyökerestül kitépett fát tettél engem a nép közé utálatul; minden ellenségem száját nyitja ellenem.3 Hazájában, Anatotban, a szent és papi városban szenvedett legtöbbet polgártársaitól és paptársaitól. Összeesküdtek élete

1 Jer. 21, 8-10. — 2 U. o. 38, 17. 18. sk. — 3 Siral.

3, 14. 15. 17. 28-30. 45. 46.