Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

A fordítók előszava

két azalatt mondott, amíg elhagyván az utolsó vacsora termét, az Olajfák hegyére ért. Úgy tekinthetjük ezeket, mint Üdvözítőnk utolsó búcsúszavait apostolaihoz. Szavai, melyek mindig oly meghatók, itt mintha nagyobb hatással volnának ; úgy látszik, mintha tanítványait nem oktatta volna eléggé az igazság hirdetésével, míg ki nem eszközli imádságával a kegyelmet, hogy az igazságot megismerjék és gyakorolják; ezért végzi beszédét Jézus Krisztus ama szép imádsággal János 17. fejezetében. Benne rejlik e fönséges imádságban a keresztáldozat minden ereje és látható bizonyos értelemben az áldozat, melyben Jézus Krisztus önmagát ajánlja föl, hogy kiengesztelést nyújtson az emberek bűneiért.

Ezekben adjuk művének rövid áttekintését. Az eredeti a Szentírást igen sokszor nem szószerint, hanem hozzávetőleg vagy körülírva idézi. Amennyiben az összefüggés megkívánta, mi is követtük ezt a módot. Az újszövetségi idézeteknél a jóváhagyott Soós-féle fordítást használtuk ; az ószövetségnél általában véve a Tárkányit, de sok helyen tekintettel voltunk a Vulgata szövegére is.

Azzal a reménnyel bocsátjuk útra kiadványunkat, hogy lázas, nyugtalan korunkban is sokan vannak, akik a lélek csöndjében istenes, evangéliumi gondolatokkal foglalkoznak.

Jutalmunk legyen az a lelki haszon, melyet ez elmélkedésekből nyernek azok, akik megértő lélekkel olvassák és használják.

Budapest, 1913. május hó.

A fordítók.