Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig

AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE

389

könnyeidet, sóhajtásaidat, keblednek indulatait, belső szenvedéseidet, melyeket éreztél a sok baj láttára, mellyel természetünk el van halmozva, mégis elvitted oda azok emlékét, s ez téged gyengéddé, irgalmassá és könyörületessé tesz minden hívőd iránt, mindenki iránt, aki csak szenved a földön. Mert te vagy az irgalmas szamaritánus,1 ki megkönyörültél minden sebesültön, bármily nemzetből való legyen ; sokkal jobban, mint a törvény papjai és levitái. Érzem tehát, Üdvözítőm, szavaid igazságát : Éheztem, szomjúhoztam, beteg voltam azokkal együtt, kiket gyötörtek mind e csapások. Vedd el tőlem, Üdvözítőm, e kőszívet. Hadd legyek könyörületes, mint te, hadd mondhassam én is az apostollal : Ki gyengélkedik, hogy én ne gyengélkedném ? Ki botránkozik, hogy én tűzbe ne jönnék ?2 Örvendjek az ő parancsa szerint az örvende- zökkel, hisz könnyű és természetem is reá hajlik, de egyúttal sírjak is őszintén a sírókkal.3 Bárcsak mondhatnám veled együtt: Éhezem, szomjúhozom, idegen vagyok, börtönben vagyok, beteg vagyok azokkal, akik tényleg ugyanígy szenvednek. Részvétem ne legyen hiábavaló, hanem a segélyadásra is indítson, hathatósan segítsek rajtuk úgy, mintha csak önmagámon akarnék segíteni. De távolabbra is kell tekintenem, szüntelenül arról kell elmélkednem, hogy te hordoztad magadon az ő gyengeségüket, hogy mindent elszenvedtél velük; elmélkednem arról, amit te mondtál s meg fogsz ismé1 Lk. 10, 33. — * Kor. II. 11, 29. — 3 Róm. 12, 15.