Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Urunk hegyi beszéde

28

URUNK HEGYI BESZÉDE

a külsőségek betartásához ragaszkodnak. Elmondja zsolozsmáját, elmegy a templomba, jelen van a szent misén, a reggeli misén, a szentbeszéden, használja a szentelt vizet, térdet hajt anélkül, hogy mindennek szellemét befogadná. Ilyen a farizeusi igazságosság, melyben van valami helyes, de magára vonja Jézus Krisztus jogos feddését : Ez a nép ajkával dicsér engem, szíve pedig távol van tőlem} Ez hamis igazságosság. De mit mondjunk azokról, akikben még ez a külsőséges igazságosság és ez a külső pontosság sincs meg, ha ugyan nem rosz- szabbak a farizeusoknál és a zsidóknál ?

A zsidó igazságosság másik fogyatkozása, amint sz. Pál mondja2 az, hogy nem ismerték az igazságot, mely által Isten minket igazakká tesz és azt a maguk igazságával akarták pótolni, igazaknak hívén magukat önmagukban, nem vetették alá magukat Isten igazságának; mivel azt hitték, hogy önmaguktól cselekszik a jót, ahelyett, hogy beismerték volna, hogy Isten az, aki működik bennük.

Sz. Pálban megvolt ez az igazságosság ; de nézzük, hogyan beszél róla. Az én magaviseletem feddhetetlen volt a törvénybeli igazság szerint. Jegyezzük meg e szót : feddhetetlen ; úgy látszik, mintha senki sem volna képes a tökéletességet többre vinni ; és mégis mindjárt hozzáteszi : 3 De ami reám nézve nyereség volt a törvény szerint, azt Krisztusért veszteségnek tekintettem. Igenis veszteségnek tekintek mindent az én Uram Jézus Krisztusnak

1 Mt. 15, 8. — 2 Róm. 10, 3. — * Fii. 3, 6—9.

V