Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig

AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE

359

tanítja a családatya és szolgáinak képében ; majd ugyanazon családatya és a tolvaj képében. Másodsorban különösen az egyházi elöljárókat tanítja a hazatérő családatyának és sáfárjának, vagyis ház- felügyelőjének képében, akinek kötelessége urát megvárni.

Az előbb említettekre sz. Lukácsnál a következőket találjuk. Először : Legyenek felövezve ágyékaitok :* vagyis a szenvedélyek gúzsba kötve, mint a köntös, mely öv nélkül szétomlik. A munkás és indulásra mindig kész ember állapotát jelenti. Mert mihelyt a lélek belemerül a szenvedélyekbe, gyenge, erőtlen, rendezetlen és illedelmetlen lesz.

Másodszor : Egö fáklyák kezeitekben. Szintén azon ember állapotát jelzi, aki az éjszaka bármely órájában kész hazatérő ura elé menni, hogy világítson neki.

Az égő fáklyák a figyelmes lelket és tüzes szívet jelentik. Az ember önmagában, értelme mélyén mintegy fáklyákat hord, melyeket csak a figyelem gyújthat meg. Mit használ, ha van bennünk szellem, értelem, sőt hit, de a figyelmünk mind ezt föl nem éleszti ? Annyit ér, mint a ládánkban lévő jól elkészített fáklya kanóc és tűz nélkül.

Az égő fáklyák kézben jelentik a jó példát is. Nem elég a puszta figyelem ; azt tettekre kell váltanunk és magunkra alkalmaznunk, különben a fáklya nincs hasznunkra.

Harmadszor : Hasonlók azon emberekhez, akik

i Lk. 12, 35.