Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig

346

AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE

gyötrelmei, amelyek fájdalmas kiáltásokat csalnak az ember ajkára ; az ember azt hiszi, hogy a végén van, pedig ez még csak a kezdet.

Hogyan ? Az egymással összeütköző birodalmak ezen borzasztó megrendülése, ez az éhség, ez a dögvész, ez a földrengés még csak a fájdalmak kezdete ? Istenem, mily rettenetesek a te utolsó csapásaid, ha ezek a borzasztó dolgok, amelyeknek puszta hallatára is reszketés fog el bennünket, csak a kezdetet jelzik. Ügy van, Uram, úgy van. Mind e nagy csapások egyedül a testet fenyegetik, de ime mindenek fölött a legrémületesebb : Féljetek attól, ki miután megöl, hatalma van a pokolba vetni. Igen, mondom nektek, ettől féljetek.1 Uram, ha ettől üdvösen tudok félni, mástól nem fogok megrettenni ; s rémület nélkül fogom látni az elemek összeomlását, a természet megrendülését. 0, én csak attól félhetek, aki megöli a lelket; de ettől sem félhetek, ha komolyan akarok megtérni. Semmi másra nem kell gondolnom, csak a bűnbánatra, semmi mástól nem kell félnem, csak attól, hogy bűnben halok meg.

Meghalni semmi, bármily fájdalommal jár is, bármily különösnek, hirtelennek, kegyetlennek és elviselhetetlennek tűnjék is fel. De vétekben meghalni, ez maga a rossz, ettől kell félni. Jaj nektek hálátlan, megátalkodott bűnösök! Gyorsan, gyorsan térjetek meg és éljetek.2

1 Lk. 12, 5. — 2 Ez. 18, 32.