Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Urunk hegyi beszéde

URUNK HEGYI BESZÉDE

17

A nap nem homályosabb amaz országokban, ahol istent nem ismerik, az eső sem öntözi kevésbé bőven a mezőket és a réteket, nincs ott semmi, ami kevésbé üdítő vagy kevésbé termékeny volna.

Ilyenformán, amint sz. Pál mondá: Isten nem hagyta magát bizonyság nélkül} A nap, mikor felkel, végtelen jóságára int bennünket, mivel époly korán s époly élénk színekkel kel fel az Isten ellenségeire, mint barátaira. Imádd tehát napkeltekor Isten jóságát, mely megbocsát ; ne mutass testvérednek mogorva arcot akkor, midőn az ég és maga Isten, ha lehet így beszélni, oly derűit és oly szelíd arcot mutat neki.

Jézus Krisztus a mennyei Atya egyszülött Fia, a nagy békeszerző, aki békességet hirdetett nektek, kik távol voltatok és békességet azoknak, kik közel voltak, kiirtván magában minden ellenségeskedést ;1 2 békességet szerezvén az ö keresztjének vére által mindazoknak, kik akár a földön, akár az égben vannak,3 amint sz. Pál mondja. Az egyszülött Fiú példájára a fogadott gyermekeknek is Atyjuk vonásait kell magukra ölteniök és Isten igazi fiainak kell bizonyulniok a béke szeretetében.

Az istenfiúság kegyelme a jövő életben teljesedik be, az Üdvözítő szavai szerint : Isten fiai lesznek, minthogy a feltámadás gyermekei}

Legyünk tehát valóban békességesek : legyen meg bennünk mindig a kiengesztelődés és a béke

/A*»!

1 Apes. 14, 16. — 2 Ef. 2, 14—17. — s Kol. ly'SÖvvi?

4 Lk. 20, 36. fy&A .