Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)
Az Üdvözítő utolsó hete. Krisztus Urunk beszédei és beszélgetései virágvasárnaptól az utolsó vacsoráig
124 AZ ÜDVÖZÍTŐ UTOLSÓ HETE házi hagyomány ezt a bevonulást a hét első napjára, vasárnapra teszi, melyet épen ezért virágvasárnapnak neveznek: Dominicain ramis palmarum. Bár Jézus Krisztus első bevonulásának a zsidók várakozása ellenére alázatosságban kellett megtörténnie, mégsem nélkülözhette teljesen azt a dicsőséget és fényt, amelyet a zsidók vártak. Kellett e fény annak feltüntetésére, hogy a mindenben alázatos Üdvözítő s a teljesen megvetett férfiú, aminőnek a világ előtt látszott, tetteiben és személyiségében bírja azt, amivel megszerzi magának a legnagyobb dicsőséget, melyet az emberek ezen a földön adhatnak, egészen a királlyá választatásig, ha a zsidók hálátlansága és az isteni bölcsesség titkos végzése ezt meg nem akadályozza. Ez látszott a legfényesebbnek, a legszebbnek a páratlanul álló felvonulásnál, mert itt látjuk, hogy egy férfiú, aki tekintélyben és hatalomban valamennyi között utolsónak látszott, mint részesül egyszerre az egész nép részéről a királyi városban és a templomban oly megtiszteltetésben, amelyet a leghatalmasabb királyok sem kaptak soha. Erről a fényről beszélünk mi ; de nem szabad megfeledkeznünk a megaláztatásról és a gyengeségről sem, amely ezen a földön elválaszthatatlan az Isten Fiának emberi személyétől. Ezt is fogjuk látni, ha már az ő dicsőségét és nagyságát szemléltük. Tudnunk kell, hogy az Isten Fia, jóllehet külsőleg a legutolsó embernek látszott, mégis azért született, hogy király legyen a legcsodálatosabb és
