Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére

ELŐKÉSZÜLET

109

benned akarom élvezni a barátságot. Jóbarátom, támassz fel engem ; élettelenebb vagyok Lázárnál.

Márta titokban kihívta Máriát, modván : <4 Mester hivat téged.1 Valami titokzatos összhang van Jézus Krisztus és a bensőséges lelkek közt, kiket Mária képvisel. Nekünk is be kell lépnünk e titokzatos összhangba és nem szabad engednünk, hogy a világ zaja megzavarja. Hallgasd csak keresztény ezt az édes összhangot az Ige és az érzékeit le- igázó lélek között, ki ott belül csak az ő szavát hallgatja és semmi másról nem tud.

Mária gyorsan felkelt és kiment Jézushoz? Mikor O hív, sohsem lehetünk eléggé előzékenyek. A zsidók látván sietségét, így szóltak : A sírhoz megy, hogy siránkozzék. Ismerték Mária természetes jóságát, gyengéd szívét, de Jézus irányította az ő gyengédségét, mellyel beszéde iránt viseltetett. Oldozzátok fel öt, hadd menjen? Nem mondottak semmit, nem kérdezték, hol járt, mit tett, mit beszélt, mit hallott, hol volt, hogyan érezte magát: mindez hiábavaló kérdés. Isten, ki halála pillanatától tudta, hogy mit akart vele tenni, intézett mindent ; tudta, honnan kell megismernünk a túlvilág igazságait. Jézus, a mi tanítónk, mindent tudott, mindent a maga eredetében látott. Az egyszerű történet megtanít bennünket arra, mit szemléljünk a nagy dolgokban s mint mellőzzük el azokban az apró vonásokat.

1 Jn. 11, 28. - 2 U. o. 29, 31. — 3 U. o. 44.