Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)
Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére
96 ELŐKÉSZÜLET sét. Sz. Márk egész világosan mondja, hogy nem csupán az anya, hanem maga a két testvér, sz. Jakab és sz. János is feltették e kérdést. Ebből látszik, hogy az anya gyermekei ösztönzésére cselekedett. Később talán maguk is nyíltan csatlakoztak a kéréshez. Ezért hozzájuk is intézi válaszát az Üdvözítő : Nem tudjátok, mit kértek. Meg tudjátok-e inni azt a poharat, melyet én inni fogok?1 Semmiből sem lehet jobban észrevenni, mily nehezen értik meg az emberek a kereszt szózatát. Jézus világosan beszélt róla, mint már láttuk ; azonban sz. Jakab és sz. János, az első apostolok nemcsak hogy nem hallják meg, hanem arról a dicsőségről és kitüntetésről beszélnek, mellyel a többiek közül kiválni óhajtottak. Fontold meg Jézusnak e szavait : Nem tudjátok mit kértek !'2 Dicsőségről beszélsz és nem gondolsz arra, mit kell szenvedned, hogy oda eljuss. Két hasonlattal magyarázza meg nekik e szenvedéseket ; egyik a keserű pohár, amelyet ki kell üríteni, másik a véres keresztség, mellyel meg kell keresztelkedni. Mindennemű keserűséget fenékig üríteni és a testet — mint régen a keresztelésnél történt — a szenvedésekben egészen elmeríteni ; ez a dicsőség ára. A nagyravágyó apostolok mindenre ajánlkoztak, de Jézus, mivel jól látta, hogy a szenvedésre csak nagyravágyásból vállalkoztak, nem akart kedvükre tenni. A keresztre vonatkozó Ígéretüket elfogadja, i i Mt. 20, 22. Mk. 10, 38. — 2 U. o.
