Bossuet, J. B. : Bossuet elmélkedései az Evangéliumról. 1. kötet: Urunk hegyi beszéde. Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére. Az Üdvözítő utolsó hete (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1913)

Előkészület az Üdvözítő utolsó hetére

ELŐKÉSZÜLET

93

tudva, hogy ott mi történik velem} De Jézus, midőn Jeruzsálembe megy, nagyon jól tudja, mit kell ott szenvednie és ezt megmondja az apostoloknak : íme, mondja, fölmegyünk Jeruzsálembe és az Emberfiát átadják a pogány oknak.- Nem tudom, mondá sz. Pál, mi történik velem Jeruzsálemben, csak azt, hogy a Szentlélek városról városra értésemre adja, hogy ott bilincsek és szenvedések várnak reám.3 De míg sz. Pál csak zavaros homályban látja a dolgokat, Jézus mindent világosan kifejt apostolainak, mint ezt egyszeri olvasásból is láthatjuk.

E szavakra sz. Lukács megjegyzi, hogy a tanítványok mindabból nem értettek semmit, amit Jézus nekik mondott} bár Jézus minden kétséget kizáróan beszélt nekik; ezen ige el volt előttük rejtve, azért nem értették, hogy mit mond. Az evangélista e gondosságából, mellyel az apostolok tudatlanságát megőrzi számunkra, láthatjuk, mily nehezen hatolt a lelkekbe a kereszt titka.

Mikor Jézus máshol kevésbé világos szavakkal beszél e titokról, ugyancsak sz. Lukács a következő megjegyzést teszi : Az apostolok nem értették a mondást, mert el volt előttük födve, hogy meg ne értsék ; s megkérdezni sem merték öt e beszéd felöl} Nem értették, mert nem akarták érteni. Jól tudták, hogy mesterüket követniök kell és nem akartak tudni a szenvedésekről, melyeknek elébe ment, mert féltek, hogy hasonló sorsban lesz részök. Ezért

1 Apcs. 20, 22. — 2 Mt. 20, 18. — 3 Apcs. 20, 23. — 4 Lk.

18, 34. — 6 U. o. 9, 45.