Mercier bíboros : Papjaimhoz (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1912)

Első konferencia

A KONFERENCIA MEGNYITÁSA.

27

akarunk haladni, dolgozni és ha kell küzdeni püspökünkkel és úgy segíteni őt feladatának teljesítésében.

Akarjon mindegyikük a hetven tanácsadónak egyike lenni, kikkel körül vette magát Mózes, egyike a hetvenkét tanítványnak, kik az apostolok tevékenységének útját egyengették ; szívük mélyéből fakadjon az ígéret : „Az egyház szolgálatára akarom bocsátani meggyőződésemet, tudásomat, tapasztalatimat, Isten és embertársaim iránt táplált szeretetem egész hevét. Ha pedig tehetségem alázatos mérlegelésében arra gondolhatok, hogy személyes igyekezetemnek is leend egy kevés értéke, azt a meggyőződést fogom lelkembe vésni, hogy testvéreim és főpásztorom munkájával egyesülve, kit Isten egyházmegyénk élére helyezett, művem eredményesebb és gyümölcsözőbb lesz.

Püspökünk Jézus Krisztus nevében jön ide oktatni minket, non in persuasibilibus humanae sapientiae verbis, sed in ostensione speritus et virlutes1 nem hogy gyengeségeimben mentegessen, nem is hogy a mi felesleges kíváncsiságunknak nyújtson tápot, hanem hogy belénk csepegtesse a hitet, mely Isten erejéből táplálkozik. Istenfélő ösz- szeszedettségben fogunk élni e napok alatt. Fegyverszünetet kötünk minden — Isten igéjéhez idegen elfoglaltsággal. Előszeretettel fogjuk keresni a magányt, lelkiismeretesen megőrizni a csendet

1 Kor. 1. 2, 4.