Mercier bíboros : Papjaimhoz (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1912)

Első konferencia

A KONFERENCIA MEGNYITÁSA.

25

II.

Szent Márk említi, hogy isteni Megváltónk szerette maga köré gyűjteni apostolait, hogy számot adasson velük viselt dolgaikról ; vagy inkább az apostolok maguktól jöttek, a szükség érzetétől indíttatva szeretett Mesterükhöz és örömmel mondtak el neki mindent, amit tettek és beszéltek. „És az apostolok Jézushoz gyűlvén, megjelenték neki mind, amiket cselekedtek és tanítottak va/a“.1 Es a jó Mester szánalommal volt irántuk, mert a tömeg nagyon igénybe vette őket, még az étkezésre sem hagyva nekik elegendő időt. „Erant enim qui veniebant et redibant multi, et nec spatium manducandi habebant“. Ilyenkor Jézus így szólt hozzájuk : „Jertek, vonuljunk a pusztába, szükségtek van a pihenőre. — Venite seorsum in desertum locum et lequiescite pusillum“.

Kedves Testvéreim, nemde ugyanez az önök helyzete ? Tegnap még, kora reggeltől késő estéig, a plébánai vallásgyakorlatok, a katechezisek, a prédikációk, azután a kongregációk, patronázsok, munkás körök, egyik a másik után nappaluk minden óráját lefoglalták. És többi napjaik is bizonyára nagyon hasonlók ehhez a tegnapihoz. Sejtem a nehézséget, mellyel meg kellett küzdeniök, hogy kiragadhassák magukat a lelki pásztori gondokból, szinte látom az aggodalmat, mi egyikmásik lelkében fel-felmerül, visszaemlékezve a fél1 Márk 6, 30.