Mercier bíboros : Papjaimhoz (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1912)
Első konferencia
A KONFERENCIA MEGNYITÁSA. 23 forrásainál. „Quod vidimus oculis nostris, quod audivimus, quod perspeximus, et manus nostrae contrectaverunt de Verbo vitae, annuntiamus vobis.“1 Eléjük fogom tárni, milyennek látom én a papi életet minden vonatkozásában, mikor lelkemben elmélyedek ; rá fogok mutatni, mik a mi gyengéink, zátonyaink és melyek a mi természetfeletti segély- forrásaink ; emlékezetükbe vésem közös hivatásunk nagyságát és felelősségét ; mindmegannyi tárgy, ahol nem nekem kell valamit feltalálnom és emberi nyelven dadognom, hanem ahol én is csak tanulékony magyarázója vagyok Isten igéjének. Hogy bátorítsam magamat, elgondolkoztam a szavakon, miket a felszentelő püspök intézett hozzám az ünnepélyes pillanatban, amidőn már reám ruházva a papi hatalom teljét, Isten nevében az apostoli munkálkodás mély tengerére bocsátott: „Vedd az evangéliumot, szólt, menj, légy pásztora az őrizetedre bízott nyájnak és félelem ne emésszen téged, mert Istennek hatalma van meggyarapítani kegyelmét a te szükségleteid arányában. — Accipe evangélium et vade et praedica illud populo tibi commisso : potens est enim Deus ut augeat tibi gratiam suam.“ Ha ez a kijelentés nem erősít engem, egy lépést sem tettem volna azon az úton, amelyre léptem ; de hiszek benne és ez az én erősségem. Sohasem erősebb az ember, mint amidőn áthatva a személyes alárendeltség érzetétől, meg van győződve, hogy 1 Ján. I. 1, 3.
