Mercier bíboros : Papjaimhoz (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny. , 1912)
Első konferencia
A KONFERENCIA MEGNYITÁSA. 17 kettőzött erejével üdvösségesen szolgálja azok érdekeit, akik fölé állíttatott, hogy egy napon elválaszthatatlanul egyesítve nyájával, eljuthasson az örök életre. — Deus omnium fidelium pastor et rector, famulum tuum quem Ecclesiae Mechliniensi praeesse voluisti, propitius respice: da ei, quaesumus, verbo et exemplo, quibus praeest proficere, ut ad vitam cum grege sibi credito perveniat sempiternam.“ Az én kötelességem itt összhangban van érzéseimmel. Önökhöz intézve szavaimat szívem vágyát elégítem ki. Miért mondja az isteni Mester apostolainak, — kérdi szent Hilár de Poitiers — hogy ők a föld sava, „vos estis sal terrae ?“ Mert — feleli — az apostolok az ég dolgait vannak hivatva hirdetni ; ők, hogy úgy mondjam, magvetők az örökkévalóság számára. Avagy szavuk nem szerzi-e meg a romlatlanság kiváltságát mindannak, amire csak vonatkoznak ? „Apostoli autem sunt rerum coelestium praedicatores et aeternitatis velut satores, immortalitatem omnibus corporibus quibus eorum sermo aspersusfuerit conferentes.‘n Határozott az Ur szava : „Elmenvén tanítsatok minden nemzeteket. — Euntes docete omnes gentes.“2 A trienti zsinat, mihelyt megalakult és definiálta a szentkönyvekről szóló kánont, hozott egy reform határozatot, mellyel kettős kötelezettséget ró a 1 Comm, in Mt. Cap. IV. Cfr. Officium Confessorum Pontificum, 2° loco, 8a lectione. 2 Máté 28, 19.
