Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Bevezetés - Első könyv. Az ember
22 ELSŐ KÖNYV büszke lehetne.» Arra a kérdésre, ki volt az ember őse, azt feleli Branco : «A palaeontologia semmit sem mond róla. Az ember őseiről mit sem tud.»1 5. §. Átöröklés az állatnál és embernél. Óriási ür választja el az embert az állattól, ha csak testüket nézzük is. De még egy különös pontra is ki kell térnünk, ami meggyőz, hogy az embert nem tekinthetjük valamely állatfejlődési sor láncszemének. Ha az ember lassú kifejlődéssel, a létért való küzdelemmel, természetes kiválasztódással származott volna az állatvilágból, akkor a legtökéletesebben kellene felruházva lennie életének fenntartására és fejlesztésére és pedig örökölt veleszületett tulajdonságai alapján. Az egyes fejlődési fokokon át ugyanis csak folytonos átalakulás és átöröklés útján juthatott fel az élőlények tökéletességének legmagasabb fokára. És miről tanúskodnak a tények? A létért való küzdelemre valóban olyan jól föl van szerelve a magára hagyott ember átöröklött, veleszületett tulajdonságokkal? Épen az ellenkezője igaz. Minden állat a neki legmegfelelőbb, a környezet és időjárás szerint változó ruházattal születik és épen azért a ruházkodás minden gondjától ment. Mennyi célszerűség, mennyi szépérzék nyilatkozik meg némely állatnak e természetes ruházatában ! Az ember az egyetlen, akinek nincs meg ez a természetes ruhája, noha épen olyan nagy szüksége van rá. Az állatok bőrét és gyapját kell elrabolnia, hogy mezítelenségét betakarhassa. Minden állat születésétől fogva természetes védőfegyverrel van felszerelve. A természet egyiknek szarvakat 1 Stimmen aus Maria-Laach LXV. 408.
