Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)

Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai

mint eszünk Ítélete konkrét cselekedeteink erkölcsi minősége felől és azért mégsem mondható tisztán alanyinak, mint ahogy ma nagyon sokan vélik. Ezek azt hiszik, hogy lelkiismeretüket tetszésük szerint alakíthatják. Saját Ízlésüknek megfelelően faragják erkölcsi alapelveiket és azt állítják, hogy lelkiismeretüket épúgy alkothatták volna, mint ahogy ma nem egy «megalkotja» vallását vagy világnézetét.

A lelkiismeretnek ez az alanyi felfogása nagy tévedés és legtöbbször nem egyéb, mint a titkos testi kívánságoknak szépítgető takarója. Az erkölcsi parancsok nem olyan előírások, amilyeneket tetszés szerint állíthatunk föl magunknak, hanem parancsok, amelyeket, legalább közvetve, a mindenek gondviselője és kormányzója adott elibénk. Valójában már meg is adattak, nem kell őket előteremteni; lelkiismeret-művelésről is csak annyiban lehet szó, amennyiben hatalmunkban áll az erkölcsi törvények ismeretét mindinkább tökéletesíteni és cselekvésünk zsinórmértékéül odaállítani, vagy pedig elhomályosítani, vagy egészen elvetni.

A lelkiismeret-művelés kötelességének kérdése ilyenképen fejthető meg: Az erkölcsi rendnek bennünk önkénytelenül támadt ismeretét kibővíthetjük, tökéletesíthetjük, életünk zsinórmértékévé tehetjük és kell is tennünk. Azok a kötelességek, amelyek az ember természetéből folynak (az ú. n. természetes erkölcstan), a természetes erkölcsi törvényben (tízparancsolatban) foglaltatnak. Ismeretét mindenki részben tanítás, részben saját elmélődéseivel tökéletesítheti. Nekünk, mint keresztényeknek is megvannak a magunk külön kötelességeink (a specifice keresztény erkölcstan)-, ezeket a keresztény kinyilatkoztatásból, vagyis az egyház tanításából merítjük.

A keresztény, katholikus erkölcstan rövid fogalmát, a

582 HARMADIK KÖNYV