Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)

Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai

annál homályosabbak az erkölcsi követelmények és annál könnyebben lopózhatik be ferde nevelés vagy rossz hajlamok útján a tévedés. A rossz, szenvedélyektől leláncolt akarat nagy befolyást gyakorol az észre és sokszor elhomályosítja Ítéletét.

Lelki állapotunkhoz képest valamely cselekedet erkölcsi megitélésekor különbséget teszünk a biztos, valószínű vagy kétes lelkiismeret közt. Aki teljes jóhiszeműséggel Ítél jónak vagy rossznak valamely cselekedetet, úgy hogy semmi sem rontja le Ítéletének bizonyosságát, annak biztos a lelkiismerete. Néha tekintet nélkül arra, hogy van-e elegendő alapunk valamely cselekvés megengedett, vagy meg nem engedett voltának állítására, vagy tagadására, tekintet nélkül arra, hogy a mellette és ellene szóló érvek körülbelül egyenlőknek látszanak-e, vagy sem: egyszerűen tartózkodunk az Ítélet mondástól, hogy megengedettnek vagy tiltottnak tartjuk-e azt a cselekvést. Ez a szorosabb értelemben vett kétes lelkiismeret (conscientia dubia). Máskor ugyan valóságosan ítélünk valamely cselekedet megengedett vagy tiltott voltáról, de mégis bizonyos aggodalommal, hátha téves ítéletet mondunk, hátha nem döntők a mellette szóló érvek, minthogy az ellenkezőjét is valószínű érvek támogatják. Ez a valószínű lelkiismeret (conscientia probabilis).

Tekintettel arra, hogy valamely lelkiismeret hogyan szokta megítélni az erkölcsi cselekedeteket, megkülönböz- tetj ük a gyöngéd, aggályos és tág lelkiismereteket. Aki a legkisebb dologban is nagyon óvatos és figyelemmel nézi, hogy jó-e vagy rossz, arról azt mondjuk, hogy gyöngéd lelkiismeretű. Aki pedig épen ellenkezőleg minden elegendő ok nélkül rendesen a szabadság javára szokott Ítélni, ha arról van szó, hogy valamely cselekedet szabad-e vagy nem, az tág lelkiismeretű ember, másszóval

570 . HARMADIK KÖNYV