Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai
558 HARMADIK KÖNYV mondja, aki semmi magasabb lénynek felelősséggel nem tartozik. Milyen erőtlen, gyönge valami lenne a lelkiismeret Kant értelmében ! Cselekvésemet csak a saját törvényem szabályozza, melynek figyelembevétele miatt azonban senkinek sem tartozom számadással. Miért kössem magam a törvényekhez, ha áthágásuk előnyt : tiszteletet, gazdagságot vagy életem meghosszabbítását Ígéri ? De ha mégis áthágom, mint önálló értelmi lény méltóságomon alul cselekszem, le kell becsülnöm jó magamat! Nos, ha úgy is lenne, ha így gondolná valaki, mégis mi akadályozza meg a helytelen tettet ? Ha a parancs áthágása előnyt szerez, eszem untató szemrehányását majd csak legyőzöm valahogy a közönyösséggel. De az sem igaz, hogy azért lejárom magam önmagam előtt. Miért járnám le magamat, ha a legcélszerűbbnek látszó módon gondoskodom földi előrehaladásomról és jólétemről és az alkalmatlan belső fecsegőnek hallgatást parancsolok? Kant elméletét egyébként ma már úgyszólván teljesen elvetették. Alapja az a tarthatatlan ismeretelmélet, melyet már meglehetősen ismertettünk. De azonkívül erkölcstanában Kant Istennek és a halhatatlanságnak olyan fogalmából indul ki, amely a mai előrehaladott világunkban még nagyon is túljámbornak és természet- fölöttinek látszik. Manapság az evolúció divatja járja, amely azt hiszi, hogy a fejlődés varázs-szavával mindent megfejthetünk. Atomból és molekulából van, amennyi kell és ha néhány ezer év nem elégséges, segítségül hívunk még pár ezret vagy milliót; a fejlődési elméletben még a lehetetlen is lehetségessé válik.
