Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai
556 HARMADIK KÖNYV a szervezet működésének, chemico-physicus folyamatnak, agyelváltozásnak, vagy különös idegingernek mondják a lelkiismeretet. Sőt nem egy közülök egész nyíltan vallja, hogy a lelkiismeret tulajdonképen csak «előítélet» vagy «konvencionális hazugság». így Nordau, Stirner és mások is. Nietzsche, az «Übermenschek» prófétája szerint a jó lelkiismeret az a tünemény, mely együtt jár a jó emésztéssel, viszont a rossz lelkiismeret az emésztési zavar következménye. A lelki- ismeretfurdalást «illetlen» dolognak mondja. Eszerint az ember lelkiismeretét gyomrának működési képessége arányában mérlegeljük. Ez a magyarázat teljesen megegyezik Nietzschenek azzal az állításával, hogy az egész erkölcstan régi, jól meggondolt hamisítás. Ez a tanítás az anyagelvű világnézet szükségszerű folyománya. Ha az ember csak az anyagrészecskék véletlen csoportosulása, csak atomhalmaz, ha benne csak a természet erői működnek, akkor a lelkiismeret sem lehet más, mint physico-chemiai, vagy fiziológiai folyamat és valóban csak csodálkozunk azon, hogy a lelkiismeretet eddig még nem sikerült vegyi utón előállítani és árúba bocsátani, mint pl. a gondolkozást, érzést, vágyakozást és hasonlókat. Úgy látszik, valamelyik materialista azzal a reménnyel kecsegteti magát, hogy valamikor mégis csak sikerül. Ilyen oktalanul és cinikusan, mint ahogy Nietzsche nyilatkozott, még kevesen mertek beszélni. Már csak a közönség kedvéért is meg kellene tenniök, hogy tanításuk végső következményeire fátyolt borítsanak. A racionalisták legnagyobbrészt a königsbergi bölcselő nyomdokait tapossák. Kant elismeri a lelkiismeret tényét és az erkölcsi törvények föltétien érvényét. De ezek a törvények nem a külső tekintély akarat-
