Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Bevezetés - Első könyv. Az ember
8 ELSŐ KÖNYV mények született urává avatja. Az ó-kor nagy gondolkodói, Sokrates, Plato, Aristoteles és Cicero magukévá tették az emberi nemnek eme közös meggyőződését és bölcseletileg is megalapozták. A keresztény kinyilatkoztatással és a keresztény népek hitével egybehangzóan követte őket a keresztény bölcselet is. A «modern» tudomány művelőinek nagyrésze szembeszáll azzal a közmeggyőződéssel, mely az embernek az állattól való lényeges, áthidalhatlan különbségét vallja. Mint általában minden talányt a világon, az ember lényegét és eredetét kutató kérdést is a «kifejlődés» (evolúció) varázsigéjével akarják megoldani. Az ember, mondják, nem sajátságos, különálló lény, nem ens sui generis, hanem egész lényegét tekintve, inkább a zoológiába tartozik. Nem lényegileg, csak fokozatilag különbözik a többi állattól, csak jobban kifejlődött faja az emlősöknek. Valamikor, előbbi fejlődési fokán, ugyanolyan értelmetlen lény volt, amilyenek az állatok még manapság is. A létért való küzdelemmel, természetes kiválasztódással, körülményekhez való alkalmazkodással és hasonlókkal tökéletesítette magát lassú és fokozatos átmeneti fajokon át a fejlődési folyamat útján a teljesen állati állapotból azzá, ami ma. Fejlődés eredménye az ember, eredetének anyajegyei sokfélekép kikiütnek rajta és némelykor bizony az előbbi fejlődési fokra való visszaeséseket, az eredeti állati vadságnak és szilajságnak pillanatnyi fellobbanásait is észlelhetjük nála. A «született gonosztevők» tipikus jelenségei az ilyen atavisztikus visszafejlődésnek. Világos, hogy az evolucionizmusnak ezen alapgondolataiból igen messzemenő következmények folynak. Ha az ember csak tovább fejlődött gerinces, kevéssé kiművelt vadállat, akkor nincs szellemi, a testtől létezé-
