Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Bevezetés - Első könyv. Az ember
2 fiEVEZETÉS Szinte azt gondolhatnék, hogy az évszázados keresés és kutatás után egyetlen kérdésre sem volna világosabb és könnyebb a felelet, mint arra, mely az emberi élet lényegére és jelentőségére vonatkozik. De hát valóban így van? Vagy nem azt látjuk-e inkább, hogy ez a kérdés annál homályosabb és bonyolultabb, minél jobban haladunk a külső műveltségben ? A nagy tömeg ma vezető nélkül áll. Volt egy boldog idő, mikor a keresztény egyház a népek sokaságának is biztos vezetője volt és neki a földi lét minden rejtélyének világos megfejtésével párosuló, nagyszerű, megdönthetien világnézetet adott. És hányadán állunk manapság? Félműveltjeink olyanok, mint a nyáj pásztor nélkül. Önálló gondolkodásról szó sem lehet. Tódulnak az első tetszetős tanító után; ma Nordaut vagy Rembrandtot, holnap Nietzschét, Chamberlaint, Haeckelt vagy azt követik, aki a legnagyobb lármát csapja és a legújabbat és legkellemesebbet Ígéri. Alig állunk valamivel jobban a műveltekkel is, akik pedig azt hiszik, hogy önállóan gondolkodnak. Itt már épenséggel szellemi anarchia uralkodik. Nagyon sokan azt hiszik, hogy saját igényeiknek megfelelően kényük-kedvük szerint csinálhatnak maguknak «világnézetet». Innen az a számtalan «világnézet», mely máról holnapra születik és a szélrózsa minden irányában tovaterjed. Valójában ez annyit jelent, mint kételkedni minden tárgyilagos, általános igazságban. Nem csoda, hogy a világnézetek eme tömkelegében sokan az agnoszticizmus karjaiba vetik magukat és azt állítják, hogy az ész nem emelkedhetik felül a világnak érzékileg tapasztalható tüneményein, az élet nagy kérdéseire pedig egyáltalán nem adhat biztos feleletet. Ignoramus et ignorabimus.
