Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)

Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai

gái». Azzal, hogy minden keresztényről egyként állítják a papi jelleget, valójában tagadásba veszik az igazi papságot.

Az ószövetség véres áldozatainak, amint azt a próféták előre megjövendölték, meg kellett szünniök. De a tulkok és kosok vérének helyébe végtelenül tökéletesebb áldozat lépett, azaz áldozat, amelyről már Malachias jövendölt. Miután megjósolta kora papságának és áldozatának jövendő elvetését, így kiált fel prófétai elragadtatással : «Napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a nemzetek között és minden helyen áldozni fognak és tiszta áldozatot bemutatni az én nevemnek ; mert nagy az én nevem a nemzetek között, úgymond a seregek Ura».1

Ez az áldozat nem lehet a keresztáldozat, mely csak egyszer és egy helyen mutattatott be; ez inkább a mi oltáraink vérontás nélkül való áldozata, melyet a föld egyik végétől a másikig mindennap bemutatnak, a mely a fölkelő nappal együtt körüljárja a földet és mennyei kegyelem légkörével borítja be azt. Épen emiatt az áldozat miatt mondhatjuk Krisztust «Melchi- sedech rendje szerint való örök főpap»-nak1 2 és Báránynak, «ki megöletett világ eredetétől».3 Az ószövetség áldozatai előképei voltak annak az áldozati báránynak, amely a Golgothán vérzett el és az oltár áldozata vérontás nélkül tovább folytatja ezt a keresztáldozatot egészen az idők végezetéig.

Milyen tökéletesen teljesedik be az Eucharistiában az Üdvözítő szava: «Én veletek vagyok mindennap világ végezetéig !»4 Szüntelenül népe körében akar időzni,

1 Mal. 1, 11. 3 jel. 13; 8.

2 109. Zsolt. 4. Zsid. 7, 17. 4 Mt. 28, 20.

392 HARMADIK KÖNYV