Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Harmadik könyv. A katholikus erkölcstan alapvonalai
386 HARMADIK KÖNYV teste, amely a mi bűneinkért szenvedett». Justinus Martyri «Apológiájában» ezeket írja: «Azok, akiket diákonusoknak nevezünk, kiosztják a jelenlevők között a hálaadással megszentelt kenyeret, bort és vizet és elviszik a távollevőknek. E lakomát Eucharistiának hívjuk és senki sem lehet részes abban, csak az, aki tanainak igazságában hisz, bűneinek bocsánatára és az örök életre megkereszteltetett és Krisztus parancsai szerint él. Mert mi nem mint közönséges kenyeret és bort vesszük magunkhoz, hanem amint (tanultuk, hogy) az Isten szavára megtestesült Krisztus, Üdvözítőnk a mi megváltásunkra adta testét és vérét: épen úgy azt is tanultuk, hogy az ő könyörgő szavával megáldott eledel, melyből a mi testünk és vérünk táplálkozik, hogy átalakuljon, a megtestesült Jézusnak teste és vére». Justin tanúbizonysága különösen azért fontos, mert akkoriban szemükre vetették a keresztényeknek, hogy meggyilkolt gyermekek testéből és véréből készítenek maguknak lakomát. Ha ő azt hitte volna, hogy a kenyér és bor az Eucharistiában csupán kép vagy emlékeztető jel, mi lett volna akkor egyszerűbb módja a keresztények védelmének, mint ezt nyíltan kifejteni? Ezt azonban nem teszi, hanem azt állítja, hogy a kenyér és bor az áldás erejénél fogva Krisztus megváltó testévé és vérévé válik. Fényes tanúságot tesz Krisztusnak az Eucharistiában való jelenléte mellett szent Irén is. Ő már mint általánosan ismert és biztos tant használja az eretnekek megcáfolására. A marcionitákról, akik azt állították, hogy Jézus nem a mindenség Teremtőjének fia, ezt írja : 1 Ápol. I. 66. V. ö. vele Struckmann beható magyarázatát. Die Gegenwart Christi in der heiligen Eucharistie nach den schriftlichen Quellen der vornicänischen Zeit. Wien, 1906. 47. sk.
