Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)

Második könyv. A keresztény ember a természetfölötti kinyilatkoztatás világában

hirdettek és plántáltak, legjobban mutatják az apostoli atyák iratai. Ignác vértanú ezeket írja: «Egy orvos van, úgy testi, mint lelki, aki lett és nem lett, Isten valóságos ember alakjában, az igazi élet a halálban, úgy Máriától, mint az Istentől való, eleinte szenvedésnek alávetve, azután már nem, Jézus Krisztus, a mi Urunk», i «A mi Istenünket, Jézus Krisztust Mária ölében hordozta. Dávid ivadékából való, de a Szentlélek által, Isten rendelése szerint. Ki született és megkereszteltetett, hogy szenvedésével megtisztítsa a vizet».2

A Krisztus istenségéről szóló tan Justin vértanúnak úgyszólván központul szolgál a zsidókkal és pogányok- kal folytatott vitájában. Főelveinek egyike az, hogy a keresztények joggal tartják Krisztust az Isten Fiának. Krisztus a «Logos», az elsőszülött, Isten ereje, az egyetlen Istentől született fiú (pôvoç tôtwç u£ö; x<j> freqj yeyáv7jtai), ki Isten akarata szerint emberré lett. (yevôpsvoç avvtpwTO?), hogy az embert megváltsa.3 Krisztust, mint Istent kell imádni.4

Az apostolok korától fogva az apostoli hitvallásban (Symbolum apostolorum) az összes keresztények az Istenben, a mindenható Atyában, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunk Jézus Krisztusban való hitet vallották.3

Ezért írhatta már a II. században szent Irén: «Az

1 Ad Ephes. 7.

2 U. o. 18.

3 Apolog. 1, c. 23.

4 Dialog, c. Tryph. c. 63. Justinnak Krisztusról szóló tanáról 1. Feder, Justinus des Märtyrers Lehre von Jesus Christus dem Messias u. dem Menschgewordenen Sohne Qottes, Freiburg i. Br. 1906, különösen 155 sk.

5 L. az apostoli hitvallásnak a legrégibb időkből származó különféle alakjait Denzingernél, Enchiridion n. 1. sk.

224 MÁSODIK KÖNYV. A KERESZTÉNY EMBER