Cathrein Viktor: Katholikus világnézet. A modern ember "Igazságra vezető kalauza" (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1911)
Második könyv. A keresztény ember a természetfölötti kinyilatkoztatás világában
220 MÁSODIK KÖNYV. A KERESZTÉNY EMBER káromolta és ezért méltó a halálra. Pilátushoz pedig így szóltak: «Nekünk törvényünk van és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát.»1 Nem marad tehát semmi kétség : Jézus Isten igaz Fiának mondotta magát, amiért azután meg is ölték. Ám az Atya meghiúsította a zsidók és Pilátus Ítéletét, halottaiból föltámasztotta Krisztust és az igazság csalhatatlan pecsétjével jelölte meg Krisztus vallomásait. Csak most értjük meg azoknak a szavaknak gyönyörű értelmét, miket Jézus Nikodémushoz intézett : «Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adá, hogy minden, aki ő benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki őbenne hiszen, meg nem ítéltetik, aki pedig nem hiszen, már elítéltetett, mert nem hisz az Isten egyszülött Fia nevében».2 2. §. Az apostolok tanuságtétele Jézus istenségéről. Az apostolok a Jézus istenségében való hitet O tőle magától nyerték, és ezt kifejezetten vallották és hirdették az egész világnak. A sort Tamás apostol kezdi : Hogy a föltámadott Üdvözítő meggyógyítsa hitetlenségét, fölszólítja őt, hogy kezét a sebhelyekbe tegye és mondá neki : «Ne légy hitetlen, hanem hivő». És mit felelt Tamás? Csak néhány szót mond : «Én Uram, és én Istenem», mily fényes bizonyítéka ez Krisztus föltámadásának és istenségének. Tamás tehát meggyőződött arról, hogy Jézus az ő istenségében való hitet követeli tőle. Krisztus istenségéről az apostolok közül legvilágosabban János beszél. A szeretett tanítvány az istenségnek fölséges bizonyításával vezeti be evangéliumát. 1 Ján. 19, 7. 2 Ján. 3, 16. 18.
